Miért fontos a lo-fi tervezés a tervezési folyamatban?

Hogyan kapcsolódik a lakás alaprajza az autógyártásból ismert agyagmaketthez? Ezek is prototípuskészítési módszerek. Hasonló eszközöket használunk a digitális interfészek tervezésénél is. Lássuk, melyiket és mikor érdemes használni.

Legutóbb költözésünkkor a családnak gondja volt, hogy az új helyen hova kerüljenek a meglévő bútorok, hova kerüljön a könyvespolc, a gardrób, a kanapé, a zongora. Ezt jó előre ki kellett volna találni, különben nem tudtuk volna eldönteni, hogy milyen bútorok hiányoznak, mit kell még vásárolni, sőt már a költözés napján is tisztában kellett lenni azzal, hogy melyik doboz hova kerül – különben hogyan tudtuk volna irányítani a költözésben segítő barátokat, családtagokat. Ezért elkészítettük az új lakás alaprajzát, és kartonból ugyanilyen arányban kivágtuk a meglévő bútorok alaprajzát (pontosabban felülnézetét), és elkezdődött a tolás-tolás játék. Minden a helyére került – csak azzal nem számoltunk, hogy a bútorok elférnek-e a szobákba vezető folyosón, de ez egy másik történet...

A lakás alaprajzára rárakott arányos bútorok – ez is egyfajta prototípus, amellyel időt és fáradságot spóroltunk meg költözéskor.

Ha a lakást próbálgatással kellene berendezni, akkor a zongorát elég sokat kellene költöztetni.

A papírkivágások mozgatása lényegesen gyorsabb. Hasonló a helyzet egyébként a bonyolultabb tárgyak gyártásával is, a General Motors például a harmincas évektől alkalmazza ezt a módszert. Általában igaz, hogy akkor érdemes prototípust készíteni, ha a prototípus előállítása lényegesen olcsóbb, mint a késztermék.

Prototípustípusok

Ügynöki munkánk során gyakran találkozunk azzal a dilemmával, hogy a tervezési folyamatban mikor és milyen részletességgel indokolt egy prototípus. Kezdjük tehát először egy értelmezéssel:

Low-fidelity (lo-fi) prototípus

A low-fidelity prototípus, vagy ahogy a szakzsargon hívja: lo-fi prototípus, lofi drótváz, a weboldal vagy alkalmazás egyszerű szürkeárnyalatos sematikus rajza, amely csak az elrendezés tartalmára és szerkezeti elemeire fókuszál.

Szándékosan hiányoznak a színek, az ikonok, a logók vagy bármilyen valódi dizájnelem, amely elveszi a tartalomra, a navigációra és a szerkezetre való összpontosítást.

A cél az, hogy a projekt korai szakaszában vizuálisan megértsék az oldalt vagy képernyőt, hogy a kreatív fázis megkezdése előtt megkapják a csapat jóváhagyását.

A lofi drótváz már alkalmas a folyamatok szemléltetésére, így a vezetőség felé történő bemutatására is. Alkalmas arra is, hogy a felhasználók bevonásával használhatósági tesztnek vessük alá — természetesen ilyenkor a felület esztétikájával kapcsolatos kritikákat ki kell szűrni a visszajelzésekből.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vezetőknek arra is fel kell készülniük, hogy amit látnak, az nem a végső felület (kaptunk már olyan kritikát, hogy „ennél jobban rajzol a gyerekem” – ekkor tudtuk meg, hogy a kliens oldaláról a menedzsernek jobban fel kell készülnie, mit kapsz a lofival és mit kapsz később). A lofi célja a szerkezet és a folyamatok modellezése, az esztétikától éppúgy távol áll, mint a tapéta és a csempe színétől a lakás alaprajza.

A lofinak pedig van még egy határozott előnye: ez alapján nagy pontossággal megbecsülhető a fejlesztési igény.

Természetesen a projekt későbbi szakaszaiban még előfordulhatnak változások, és az is igaz, hogy a végleges tervezésben még lehetnek nehezebb megoldások, de általában ezek az eltérések szűk tartományon belül vannak a lofi alapján adott fejlesztési becsléshez képest. Az is nagyon klassz, hogy már van egy jó fejlesztési becslésünk a lofi alapján, mert ez alapján akár le is lehet állítani a projektet: egy tervezőcég blogbejegyzésében ez elsőre talán nem hangzik valami pozitívan, de tényleg pozitív: időben el lehet dönteni a beruházást, hogy megéri-e vagy sem? Még a tervezési költség is mérsékeltebb lesz, hiszen nem is kellett hifi prototípust készíteni, hiszen a projekt idővel félbeszakadhat. A lofi elkészülte jó döntési pont. Persze még jobb, ha a projekt folytatódik, és a lofi végén már csak pihen a csapat, és a hifivel folytatja a munkáját.

Nagy kidolgozottságú (hi-fi) prototípus

Ebben az esetben a drótváz létrehozása már nagyobb erőfeszítést igényel, hiszen ez a végtermék részletesebb és teljesebb ábrázolása lesz.

Célja annak bemutatása, hogy az esztétikai jellemzők hogyan támogatják az alapvető funkciókat.

Egyértelmű dizájnelemek felhasználásával készült, sőt, minden olyan elemet tartalmaz, amivel a felhasználó "élő" környezetben találkozhat.

A hi-fi prototípus továbbra is „csak” prototípus, se több, se kevesebb. Vagyis a végső működés modellje, de még nem maga a végleges képernyőterv, és főleg nem maga a működő megoldás. Egy hifi prototípus alapján a használhatósági kutatás már nagyon pontos közelítést ad a működő szoftveren végzett kutatásokhoz képest, itt már fel sem merül a lofival még esetleg zavaró esztétikai kérdés, a hifi tényleg nagyon hasonlít a végső képernyőkre.

Amikor használjuk őket

A lofi és a hifi prototípus a tervezési folyamatban használható eszközök. De nem mindig van értelme mindkét típust használni.

Nagyon leegyszerűsítve a tervezési feladatok két esetre oszthatók:

1. A tervezés vagy újratervezés sok szempontot érint, jellemzően a feladat összetettsége közepes vagy magas. Fontos megérteni a projekt korai szakaszában, hogy a felhasználó milyen utakat jár be, hogyan kapcsolódnak egymáshoz az egyes képernyők, és milyen információkat kell tartalmaznia az egyes oldalaknak. Ez jellemzően egy teljes webáruház újratervezése, vagy egy korábban nem létező mobilalkalmazás kialakítása. Az első esetben – tapasztalataink szerint – a projekt jellemzően vízesés-modellt követ. A csapat közösen értelmezi az üzleti igényeket, készíti el és validálja a terveket, majd több iterációs körön keresztül jut el a végleges tervekhez. A lofi által megtestesített és általában egy dokumentumban leírt üzleti követelmény ezután elküldésre kerül a fejlesztőcsapatnak. Itt van igazán a helye és szerepe a lo-fi drótváznak ebben a műveletben.
2. Egy másik tipikus eset, amikor a tervezés már működő keretek között történik. Várhatóan nem a meglévő struktúrákat kell újratervezni vagy jelentősen átalakítani, hanem a meglévő elemek felhasználásával valami újat kell létrehozni. Ez lehet például egy új funkció vagy oldaltípus beillesztése a meglévő folyamatba vagy oldalszerkezetbe.

Az agilis tervezésben összetettebb feladatok is elvégezhetők. Ebben az esetben azonban tapasztalataink szerint a lo-fi, majd a hifigyártás egyszerűen nem fér bele a néhány hetes sprintperiódusokba, és ilyenkor érdemesebb elhagyni a lofit. Alternatív megoldás lehet, hogy a csapat a projekt korai szakaszában külön sprintet tervez a lo-fi drótvázak előkészítésére és a felhasználói utak átgondolására.

A második esetben ritkán találkoztunk lo-fi drótvázak iránti igénysel. Sokszor csak időt veszít, és nincs valódi hozzáadott értéke, hiszen a hifi drótváz könnyen összeállítható már meglévő elemekből.

Összegzés

Összefoglalva, a lo-fi drótvázakat akkor érdemes legjobban elkészíteni

• új és összetett felhasználói utakat kell kialakítani,
• fontos az információs hierarchia tisztázása,
• fontos a közös megértés kialakítása a csapaton belül vagy a projekt szponzorával
• és végül a szerkezet validálása is fontos a részletes tervezés előtt.

Vannak olyan projektek, amelyekből kihagyhatod a lofit, és azonnal nekiláthatsz egy hifi prototípus elkészítésének. De ezzel vigyázni kell, érdemes kétszer is átgondolni, hogy tényleg kihagyható-e a lofi. Nehogy az derüljön ki, hogy egy bútormozgatási projektben ülünk, és ahelyett, hogy méretarányos maketteket vágtunk volna ki papírból, máris mozgatjuk a zongorát az új lakásban.